Egy nemzet történelmében vannak olyan események, pillanatok, amelyek örökre meghatározzák annak jelenét és jövőjét. Nem csak a dicsőséges forradalmakra, csatákra kell emlékeznünk, hanem olyan napokra is, amikre bizony nem vagyunk büszkék. Ezek is hozzánk tartoznak és nem szabad elfelejtenünk. Sokan sokféleképpen ítélik meg a Trianonban történteket. Békeszerződésként véste bele magát a történelembe, de nevezzük inkább diktátumnak. A nagy és győztes hatalmak akkor sem és a későbbiekben sem adták meg a választás lehetőségét Magyarországnak és az akkori kormánynak. Miért kellet így történnie? Mivel érdemeltük ezt ki? Valóban ekkora árat követelt tőlünk a sors? 90 év távlatából talán már kár ezen tépelődni. Megtörtént és ez visszafordíthatatlan. Marad az emlékezés és az örök tanulság, amit az egyik legnagyobb magyar ember, a „haza bölcse” fogalmazott meg.
"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges."
Deák Ferenc
Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után a csak„régi jó békeidőkként” emlegetett közel fél évszázados korszak köszöntött az országra. Élveztük és elviseltük az egy birodalomhoz való tartozás előnyét és hátrányát. Amikor 1914-ben eldördült az a végzetes lövés, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös életét, Magyarország akarva és akaratlanul is belekeveredett a nagy hatalmak világméretűvé duzzadt háborújába. Négy év öldöklés után Ausztria – Magyarország elvesztették a háborút és a legyőzöttek sorsában Magyarországnak is osztoznia kellett. Ami 1920. június 4-én történt Trianonban a világtörténelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége, a magyar nemzet gyásznapja. Az I. világháborúban győztes antant nagyhatalmak vezetői ( Nagy –Britannia, Olaszország, Franciaország) és az akkori magyar kormány (Simonyi-Semedam Sándor) két tagjának aláírásával örökre megpecsételődött Magyarország sorsa. Az ország területének és lakosságának több mint kétharmadát elvesztette. Önálló ország lett ugyan, de ki volt szolgáltatva a nagy hatalmak akaratának. A győztesek a nyugalom biztosítására törekedtek, Magyarországgal nem sokat törődtek. A régi szövetségesekre sem számíthatott, hiszen azok erejüket vesztve nem jelentettek külpolitikai támaszt. Amikor az agresszív diktátor, Hitler hatalomra került, látszólag az volt a kérdés, hogy vissza a régi szövetségeshez, vagy bekerülni a másik hatalmi táborba. Az akkori magyar konzervatív politika, nem mert szembeszállni a német agresszióval, így kerültünk a még elsőnél is szörnyűbb második világháborúba, és megint a vesztes oldalán. Minden remény elveszett Trianon igazságtalanságának orvoslására. A német befolyást 1945 után a szovjet akarat váltotta fel. Akár akartuk, akár nem, országunk megint a rossz oldalra került. Ebből sem rafinériával, sem pedig az 1956-ban véresen levert forradalommal nem tudott kikerülni, ahhoz az egyik nagyhatalomnak meg kellett buknia.
Szabó Julianna